Mahagóni
Swietenia spp.
Swietenia spp.
Fizikai tulajdonságok
Rönkhossz20…30 m
Rönkátmérő0,6…1,5 m
Sűrűség0,52 g/cm³
Zsugorodás
Sugárirányban3,3 %
Húrirányban4,6 %
Keménység
Rostra merőleges18 MPa
Rosttal párhuzamos36 MPa
Merevség8,8 MPa
Szilárdság
Nyomó rosttal párhuzamos44 MPa
Hajlító83 MPa
Nyíró9,8 MPa

A mahagóni vagy mahagónifa elnevezést eredetileg a Karib-tenger szigeteiről, Közép-Amerikából származó Swietenia mahagoni lombos fafajra, illetve elsősorban az abból nyert faanyagra használták, később a Swietenia nemzetséghez tartozó egyéb fákat, azok nagyon hasonló faanyagát is így nevezték.

Egyéb kereskedelmi elnevezései: származási helytől függően Honduras-mahagóni, Tabasco-mahagóni stb., spanyol mahagóni, caoba, madeira, coabilla, acajou.

A mahagóni szó sok olyan faanyag kereskedelmi nevében is szerepel, mely színében, megjelenésében, struktúrájában a Swietenia mahagónira emlékeztet, annak helyettesítésére használható, elsősorban az afrikai Khaya nemzetség tagjai, azok faanyagai ( afrikai mahagóni), vagy az Entandrophragma nemzetség egyes tagjai esetében (Sipo mahagóni, Sapelli mahagóni).

Jellemzően vöröses színű, homogén szerkezetű, középlágy – középkemény, nagyon jól megmunkálható, dekoratív faanyag.

Az élő fa

A Swietenia nemzetségbe tartozó fafajok Közép- és Dél-Amerika trópusi alsó örökzöld esőerdeiben, félörökzöld erdeiben, a montán esőerdők alsó magassági fokozatában fordulnak elő. Leginkább Brazília, Honduras, Guatemala, Mexikó területén találhatók. Magasságuk 30 – 40 méter, a törzsük legtöbbször szabályos, hengeres, támaszgyökereket csak az idősebb fák fejlesztenek.

A különböző fajok minden szempontból nagyon hasonlóak, gyakran hoznak létre hibrideket. Az eredeti Swietenia mahagoni állományai már teljesen kimerültek, nincsenek kereskedelmi forgalomban. A S. macrophylla, a S. humilis, a S. candollei, a S. aubrevilleana, a S. kukovii, a S. tessmannii anyaga szinte megkülönböztethetetlen a Swietenia mahagonitól, de ezek mennyisége is korlátozott. Újabban plantázsokban is ültetik, elsősorban Indiában, Mianmarban, Srí Lankán és néhány afrikai országban.

A faanyag

A szíjács fehéres, szürkés, 2,5 – 5 cm vastag, nem használják, a geszt színe sárgástól vörösesbarnáig terjed, utánsötétedik. A textúra a váltakozóan csavarodó növés miatt a megvilágítástól függően fénycsíkokat mutat, aranyszínűen fénylik. A pórusok szabad szemmel jól, a bélsugarak kevésbé láthatók.

Felhasználása

Szárítás
Jól, gyorsan szárítható, nem reped, nem vetemedik. Felhasználás közbeni stabilitása jó.
Megmunkálás
Kézi és gépi szerszámokkal egyaránt a legjobban megmunkálható faanyagok egyike. Jól fűrészelhető, késelhető, hámozható, faragható, de éles szerszámot igényel. Közepesen hajlítható.
Rögzítés
Jól szegelhető, csavarozható, jól ragasztható, a lúgos ragasztók foltot okozhatnak.
Felületkezelés
Kiválóan csiszolható, lakkozható, kis pórustömítést igényel.
Tartósság
Gomba- és rovarálló, időjárásálló.

Elsősorban furnért készítenek belőle, ezen kívül igényes bútorok, stílbútor utánzatok fontos anyaga, de szerkezeti anyagként is alkalmazzák a külső és belső építészetben. A hajó- csónak- és járműépítésben, sportszerekhez, a hangszerészetben is használják, valamint esztergályozásra, faragásra, intarziakészítésre.

Felhasználásának története

Amerika felfedezése után a spanyolok a mahagónit először hajóépítésre használták, felismerve a kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenállóképességét, tartósságát, jó megmunkálhatóságát. Hamarosan az anyaországban is elkezdték szerkezeti faként való használatát, például II. Fülöp az Escorial építtetésekor hatalmas mennyiséget hozatott be. Ebben a korban nagyon sok kastély, templom, kolostor tetőszerkezetében kapott szerepet ez a kiváló, értékes faanyag.

Angliában a 18. század elejétől, Németországban a század második felétől tűnik fel, elsősorban a bútorasztalosok műhelyeiben, bútor-manufaktúrákban. Az 1760-as évektől kezdődik az afrikai mahagóniféleségek importja (Khaya, Entandrophragma fajok). 1750 körül született meg Thomas Chippendale londoni műasztalos keze alatt egy új stílus, az ún. chippendale- vagy mahagóni-stílus. Ettől kezdve vált ez a faanyag a kastélyok, gazdag polgári miliők divatfájává.

Az ipari forradalom korában tudtak végül érvényre jutni a mahagóniknak azok az előnyös tulajdonságai, a nagy rönkátmérő, az egyenletes rostszerkezet, melyek alapján különösen alkalmasnak bizonyultak késelt furnérok előállítására. Napjainkban is ez ennek a faféleségnek a legjellemzőbb felhasználása.


Ez a cikk a Mahagóni, a Creative Commons Attribution-Share-Alike License 3.0 alatt kiadott cikket használja.